Még nem ettem jó tökfőzeléket, de remélem ma este megízlelhetem, milyen az igazából!

Nem is tudom, mit írjak és miről. A hét második felében a városra leszállt a köd és ezzel együtt a kedvem is ködösült.

Járok, kelek a tömött véárosban. Mindenki teper. Álságos karácsonyi hangulat mögül szól a "fogyassz" jelszó. Fárasztó. Nyomulnak az emberek és frankón karácsonyi hangulatba akar mindenki, kerülni. Ajándék vásárláson töri mindenki a fejét és közben átgázolunk egymáson.

Most volt két nap, amikor külünösen érzékenyen figyeltem a környezetemre. Próbáltam nem fásultan állni a metrón és nyitott szemmel jönni-menni. Nem volt jó, sok szomorú dolgot láttam-megértem a városi fásultságot.

Még nagyobb küldetéstudat kell. Ez a megoldás!

Napsütéses őszi reggelen, szendvicset csomagoltunk és autóba ültünk.

Színes gúnyába bújt hegyek közt vezetett az utunk. Néha a Balatont is láttuk, hátunk mögül sütött a nap. Vakított.

Megérkeztünk Szép-kilátóhoz. Lábunk gyökeret vert a szépségtől, mely elénk tárult. A nap fürdött a Balatonban, a sárga, vörös, narancs színekben pompázó levelek a hűvös kékkel kontrasztban bizsergették az érzékeket. Ültünk és néztük ezt a reggeli csodát, közben sonkás szendvicset majszoltunk.

Egymásra néztünk, fogunk vacogott és fenekünk is fázott a hideg padtól, de bénultan szívtuk magunkba a látványt.

Ősz...szép vagy!

Tanú-hegyek közt sétálgatva, nézelődtünk. Az őszi napsütésban a sokszínű fák közt, a Csobáncra baktattunk fel. Siklóernyősők keringtek felettünk, kökény húzta össze a nyelvünk.

Végignéztünk fentről a tájékon ,előttünk a Balaton ki-ki bukkant a hegyek mögül és nagyobbnak tűnt mint máskor-bármikor. Tiszta volt és a nap tükröződött benne. Fent fújt a szél, de a nap még erőlködött egy keveset. Lent a szölők táblákba rendezve, színesen sorakoztal.

Nyugalom vett örül és a szerelem. Végig gurultunk a fűben és nevetve élveztük az őszt.

Kis kápolna a hegy aljában megbújt és nyugalmasan néma volt a vidék.

Hirtelen jött a hideg, de ma délelőtt a nap még erőlködött egy kicsit, de csak fénye volt már, ereje nem.

A parkon végtam keresztül, távolból a szláv harmóinkás zenéje hallatszott, bokáig gázoltam a falavelekben. A nap sütött. Távolban mentő szirénázott, mély hajókürt törte át a forgalom zaját. Éreztem, hogy ott én vagyok, ősszel -a kedvenc évszakomban.

Most beborult. Kezdek magamba borulni én is. Takaró alatt forró teát szürcsölgetni lenne jó.

Egész nap be voltunk zárva a négy fal közé. Az épület a hegytetőn fekszik, ráláttunk a városra.

Az este leszállt és a fülledt levegő ránk nehezedett. Fejsajdítóan kevés volt az oxigén.

Végre felmehettem a cellámba. Kinyitottam az ablakot és megcsapott az ősz illata. Idén először!

Megijedtem, hogy hirtelen megjön az késő ősz, de csak a Bakonyból lecsapó szelek borzolták a hajunk.

Hosszú lépcső vezet föl a Várba az északi oldalon. Megizzadtunk, amire felértünk, de a szél lehütött minket. Az eső már nem esett, de nedves macskakövek csillogtak a lámpák fényéban. Kihalt volt az utca, csak a szél süvöltött és egy-két pár női cipő kopogott a kövön.

A Bazilika ódón tömbje magasodott a tér felett, tiszteletet követel magának, a beszélgetések is elhalkultak a közelébe.

Lassan betértünk egy kávézóba az Óváros tér közelében. Pipafüstöt eregetve szívtuk a levegőt magunkba. Egy barokk kisváros nyomot hagyott bennünk. A meleg tea felmelegítette a vérünk, de tovább kell állnunk...

Reggel arra ébredsz, hogy az eső cseppek tompa koppanással csapódnak a sátor lapjának. Kintről hűvös, de friss levegő áramlik a lehelettel befűtött sátorba. Mellbe vág és az embernek nincs kedve kibújni. A napnak mégis kezdődnie kell.

Oldalzsbes nadrág, bakancs, kamásli. Esőkabát, de jól jönne egy kesztyű is, habár július van.

Tüzet gyűjtok, a többiek még alszanak. A vizes fa orrfacsaróan füstöl, de hamar kezd sisteregni és lángralobban. Vizet töltök az edénybe, majd lekuporodok a nedves földre a tűz mellé. Bámulok a lángokba, millió gondolat kavarog bennem. Az álmok még nem tisztultak ki a fejemből, belül zsongás, kivül ,a kapucnin koppanó esőcseppek és a tűz ropogása keveredik.

A víz lassan kezd el csak melegedni, de bíztató gőzök hagyják el az edényt.

A Hargitán, minden reggel, amikor a vízért mentünk harmatban fürdött a lábunk. Este amikor kifeküdtünk, a hátunk csurom vizes lett.

Friss volt és a nyitott ablakon szállt be az illata és  kipréselte onnan a gyertyák füst szagát.

A tüdőnk megtelt vele, vérünk szét vitte mindenfelé.

Helyiek mondták, is, hogy a hormonokat felébreszti. Azért vigyáztunk, de volt benne valami!

Az óriás fenyők alatt keveredett a fenyőtű rohadásának szagával és a frissen kibújt gombák illatával. A kaszállón friss fű szaga volt, a pataknál hideg vol és párás. Eső után friss volt és nehéz, a felhők a lábunknál keletkeztek, láttunk ahogy felszállnak és terebéjesednek.

Hargita! Menjünk vissza!

Ötkor keltem.  Felriadtam az órára, azt hittem elkéstem. Összepakoltam és bágyadtam kipréseltem egy kávét az automatából. Félhomályba indultam "Kökire". Le a föld alá, majd a "Moszkván" vissza a fényre.

A Pilisben sűrű, őszi ködfelhőkbe keveredtünk. Még nem ébredt fel a természet. A Mária Valéria hídról pedig egészen csodás látvány bontakozott ki előttünk: a Bazilika fényárban úszott, reggeli éles fények metszették a levegőt. A Dunából apró foltokban száll fel a pára és a jobb parton áthatolhatatlannak tűnő köd fal lebegett. Onnan jöttünk...A vizen játszott a nap és a köd, a levegő metszően friss volt, az éjszaka jól kifente. A híd korlátjának dőltem és a lecsapódott pára teljesen eláztatott. Mélyet szívtam a levegőból, majd kifújtam és jól voltam...

Egy perc nyugalom. Jól kezdőött a nap. Utazni korán szeretek! Megérkezni hamar és egy új helyen tölteni a napot- az egészet.