Tanú-hegyek közt sétálgatva, nézelődtünk. Az őszi napsütésban a sokszínű fák közt, a Csobáncra baktattunk fel. Siklóernyősők keringtek felettünk, kökény húzta össze a nyelvünk.

Végignéztünk fentről a tájékon ,előttünk a Balaton ki-ki bukkant a hegyek mögül és nagyobbnak tűnt mint máskor-bármikor. Tiszta volt és a nap tükröződött benne. Fent fújt a szél, de a nap még erőlködött egy keveset. Lent a szölők táblákba rendezve, színesen sorakoztal.

Nyugalom vett örül és a szerelem. Végig gurultunk a fűben és nevetve élveztük az őszt.

Kis kápolna a hegy aljában megbújt és nyugalmasan néma volt a vidék.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.