Reggel arra ébredsz, hogy az eső cseppek tompa koppanással csapódnak a sátor lapjának. Kintről hűvös, de friss levegő áramlik a lehelettel befűtött sátorba. Mellbe vág és az embernek nincs kedve kibújni. A napnak mégis kezdődnie kell.

Oldalzsbes nadrág, bakancs, kamásli. Esőkabát, de jól jönne egy kesztyű is, habár július van.

Tüzet gyűjtok, a többiek még alszanak. A vizes fa orrfacsaróan füstöl, de hamar kezd sisteregni és lángralobban. Vizet töltök az edénybe, majd lekuporodok a nedves földre a tűz mellé. Bámulok a lángokba, millió gondolat kavarog bennem. Az álmok még nem tisztultak ki a fejemből, belül zsongás, kivül ,a kapucnin koppanó esőcseppek és a tűz ropogása keveredik.

A víz lassan kezd el csak melegedni, de bíztató gőzök hagyják el az edényt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.