Hirtelen jött a hideg, de ma délelőtt a nap még erőlködött egy kicsit, de csak fénye volt már, ereje nem.

A parkon végtam keresztül, távolból a szláv harmóinkás zenéje hallatszott, bokáig gázoltam a falavelekben. A nap sütött. Távolban mentő szirénázott, mély hajókürt törte át a forgalom zaját. Éreztem, hogy ott én vagyok, ősszel -a kedvenc évszakomban.

Most beborult. Kezdek magamba borulni én is. Takaró alatt forró teát szürcsölgetni lenne jó.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.