Megijedtem, hogy hirtelen megjön az késő ősz, de csak a Bakonyból lecsapó szelek borzolták a hajunk.

Hosszú lépcső vezet föl a Várba az északi oldalon. Megizzadtunk, amire felértünk, de a szél lehütött minket. Az eső már nem esett, de nedves macskakövek csillogtak a lámpák fényéban. Kihalt volt az utca, csak a szél süvöltött és egy-két pár női cipő kopogott a kövön.

A Bazilika ódón tömbje magasodott a tér felett, tiszteletet követel magának, a beszélgetések is elhalkultak a közelébe.

Lassan betértünk egy kávézóba az Óváros tér közelében. Pipafüstöt eregetve szívtuk a levegőt magunkba. Egy barokk kisváros nyomot hagyott bennünk. A meleg tea felmelegítette a vérünk, de tovább kell állnunk...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.