Ötkor keltem.  Felriadtam az órára, azt hittem elkéstem. Összepakoltam és bágyadtam kipréseltem egy kávét az automatából. Félhomályba indultam "Kökire". Le a föld alá, majd a "Moszkván" vissza a fényre.

A Pilisben sűrű, őszi ködfelhőkbe keveredtünk. Még nem ébredt fel a természet. A Mária Valéria hídról pedig egészen csodás látvány bontakozott ki előttünk: a Bazilika fényárban úszott, reggeli éles fények metszették a levegőt. A Dunából apró foltokban száll fel a pára és a jobb parton áthatolhatatlannak tűnő köd fal lebegett. Onnan jöttünk...A vizen játszott a nap és a köd, a levegő metszően friss volt, az éjszaka jól kifente. A híd korlátjának dőltem és a lecsapódott pára teljesen eláztatott. Mélyet szívtam a levegőból, majd kifújtam és jól voltam...

Egy perc nyugalom. Jól kezdőött a nap. Utazni korán szeretek! Megérkezni hamar és egy új helyen tölteni a napot- az egészet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.